Thomas Woodrow Wilson (1856-1924)
Az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt. Skót-ír származású családba született. Tanárként kezdett dolgozni, majd a politika felé fordult. 1913–1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját. Munkásságáért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott.
Munkássága
Tanári pályán dolgozott jogot és történelmet tanított. 1902-ben a Princeton Egyetem elnöke lett, majd 1910-ben New Jersey állam kormányzójává választották. Elnöksége alatt a századfordulós reformpolitika folytatódott. Többek között a nevéhez fűződik a Szövetségi Tartalékrendszer (Federal Reserve System) létrehozása is. Tevékenysége elismeréséül 1919-ben Nobel-békedíjat vehetett át. Ellenezte a trianoni békeszerződés néhány pontját. Elrendelte az alkoholtilalmat (angol nevén Prohibition).
Wilson véleménye a háború kitörésének okairól
A történelemtanár megállapítása szerint a háború így tört ki: Szerbia egy városában meggyilkolták az Osztrák-ház egyik hercegét. Szerbia Európa egy kis királysága. Nem volt olyan ereje, hogy a nagyhatalmak bármelyikének is félnie kellett volna tőle, és Németország, valamint mindazok, akik vele összeesküdtek, ebben a gyilkosságban találtak ürügyet arra, hogy jogtalan követeléseket támasszanak a gyönge és védtelen Szerb Királyság ellen.
Ez volt az Egyesült Államok elnökének véleménye a háború kitöréséről. De ha elemezzük Wilson beszédét, sok hibát és kitalált dolgot találunk.
-
Az „Osztrák-ház egyik hercege” nem herceg volt, hanem főherceg és trónörökös.
-
A gyilkosság nem „Szerbia egyik városában”, hanem Szarajevóban, amely Boszniában lévén az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén feküdt.
Wilson nyilatkozatai
Thomas Woodrow Wilson véleménye gyökeresen megváltozott a háború során.
-
Január 9.: A béke harcosa vagyok!
-
Január 31.: Amerika küldetése a béke küldetése.
-
Január 31.: A mi kormányunk a nép kormánya, és a nép nem akar háborút.
-
Február 26.: Amerikának nem szabad beavatkoznia a háborúba.
-
Március 8.: elfogadja az úgynevezett House Grey-memorandumot, amely szerint az Egyesült Államok kötelezettséget vállal, és belép a háborúba.
Wilson elnök 14 pontja
-
Nincs többé titkos diplomácia
-
A tengerek és a kereskedelem szabadsága
-
A lehetőségekhez mérten az összes gazdasági megszorítás elhárítása
-
Leszerelési-egyezmény
-
Minden gyarmati igény pártatlan szabályozása
-
A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése
-
Belgium helyreállítása
-
A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása
-
Az olasz határokkal kapcsolatos konfliktusok rendezése a jól meghatározható nemzeti határoknak megfelelően
-
Az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek szabad fejlődése
-
Románia, Szerbia (kijárattal a tengerhez) és Montenegró kiürítése és visszatérítése
-
Az Oszmán Birodalom szabad fejlődése és a Dardanellák megnyitása
-
Egy független lengyel állam létrehozása, beleszámítva minden olyan területet, amelyeket kétségtelenül lengyel lakosság lakik, szabad kijárattal a tengerhez
-
A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására (a Népszövetség alapgondolata, az annexió (bekebelezés) tilalma, nemzetek önrendelkezési joga)
(A pontok közül néhányat, mint a nemzetek önrendelkezési jogát, több állam nem tartotta be kisebbségeire nézve, különösen igaz ez az első világháború után a trianoni határon kívülre rekedt magyarokra. Róth Ottó a többnemzetiségű Bánságban próbálta a wilsoni pontoknak megfelelően megszervezni az ún. Bánáti Köztársaságot. Az önrendelkezési jog elvével mások máshol viszont igyekeztek visszaélni, erre példa a Vendvidéki Köztársaság kálváriája 1919-ben.)
Dwight David „Ike” Eisenhower (1890-1969)
Az Amerikai Egyesült Államok tábornoka és 34. elnöke.
Katonai pályafutása
Mamie Geneva Doud-ot, későbbi feleségét San Antonioban ismerte meg, ahol hadnagyként dolgozott. 1916-ban házasodtak össze, két gyermekük született, de az első meghalt. Az I. világháború idején egy páncélos kiképző központ parancsnoka volt, amiért századosi rangot és "kiváló szolgálatért járó érdemrendet" kapott. 1922-1924 között a Panama-csatorna övezetében teljesített szolgálatot. Forth Leavenworth hadvezetési és vezérkari iskolájában tanult, melyet őrnagyi ranggal fejezett be, majd az Army War College-ban folytatta tanulmányait. Washingtonban MacArthur tábornok vezérkari főnök hadsegéde volt. A Fülöp-szigeteken töltött szolgálatáért megkapta a "kiemelkedő szolgálatot teljesítők érdemrendjét". A második világháború idején ezredesi rangot kapott, a 3. hadsereg vezérkari főnöke lett. Washingtonban a háborús tervezési osztály főparancsnoka. Előbb dandártábornoki, majd vezérőrnagyi rangot kapott. A hadügyminisztérium hadműveleti osztályának vezetője, emellett az USA Európában harcoló csapatainak parancsnoka. 1942-ben nevezték ki altábornaggyá. Észak-Afrikában a szövetséges Fáklya-hadművelet parancsnoka volt. A szicíliai seregek tábornokaként 1944-ben bevette Rómát. Az expedíciós haderők parancsnokaként részt vett a normandiai partraszállás (Overlord-hadművelet) előkészítésében. 1944 decemberében ötcsillagos tábornokká nevezték ki. A háború után a hadsereg vezérkari főnöke, és a csapatok leszerelésével foglalkozik. 1948-ban szerelt le, és a Columbia Egyetem rektoraként dolgozott tovább. A Keresztes hadjárat Európában című műve gazdaggá tette, majd 1950-ben Párizsban elfogadta a NATO főparancsnoki posztját. Már 1943-ban szóba került a neve az elnökválasztás kapcsán. Mindkét párt meg akarta nyerni magának, de Eisenhower a republikánusok mellett döntött. 1952-ben vonult vissza a katonai pályáról, és innentől koncentrált a politikai karrierjére.
Első elnöksége
A választásokon demokrata ellenfele E. Stevenson volt, de Eisenhower népszerűsége és választási ígéretei elsöprő győzelmet hozott a republikánus jelöltnek (39 államban nyert). Alelnöke Nixon lett. Első elnöksége alatt önmaga csak a legfőbb kérdésekre koncentrált, az irányítást a tanácsadóira hagyta. Konzervatív belpolitika jellemezte, amit modern republikanizmusként emlegetnek. Csökkentették az adót, kevésbé avatkoztak bele a gazdaságba, törvényen kívül helyezték az Amerikai Kommunista Pártot. A növekvő népesség hatására kiszélesítették a társadalombiztosítást, és 1953-ban létrehozták az Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztériumot. Külpolitikusként mindent megtett a békéért. 1953-ban, Sztálin halála után Koreába utazott, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. 1954-ben megalakult a SEATO (Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete) a kommunista terjeszkedés ellen, melyben nagy része volt az amerikai kommunistaellenességnek. 1955-ben a genfi találkozón ismertette "nyitott égbolt"-elméletét, mely a Szovjetunió és az USA katonai létesítményei feletti légi felderítést biztosította volna mindkét fél számára, de ezt a Szovjetunió nem fogadta el. 1957-ben "atommal a békéért" javaslatára 62 ország megalapította a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (IAEA).
Második elnöksége
Szívrohama és csípőműtéte ellenére elsöprő győzelmet aratott, másodszor is őt választották meg az Amerikai Egyesült Államok elnökének. A második ciklusban fellépett a faji megkülönböztetés ellen, 1957-ben fogadták el a polgárjogi törvényt. Eisenhower csökkentette a katonai kiadásokat, és kevesebb pénzt szánt az űrkutatásra. Miután a Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot, megalapították a NASA-t 1958-ban, és megindult a nagyszabású űrprogram. 887 millió dollárt költöttek több szakember képzésére az új oktatási törvénynek megfelelően. Nevét fémjelzi az Eisenhower-doktrína, mely kimondta, hogy az USA köteles segítséget nyújtani minden olyan közel-keleti államnak, mely kéri azt a kommunista agresszióval szemben. Libanonban sikerült, Kubában nem. Ennek keretében 500 millió dolláros segélyt nyújtottak a dél-amerikai országoknak. Dulles külügyminiszter halála után az elnök nagyobb szerepet vállalt a külpolitikában. 1959-ben Európába, Ázsiába és Afrikába utazik, majd 1960-ban Latin-Amerikát látogatja meg. Közben Hruscsov az USA-t utazza be, és tárgyalásokat folytat Eisenhowerrel. A javuló diplomáciai viszonyokat az rontotta meg, hogy 1960-ban a szovjetek lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet. A Fidel Castro-vezette Kubával 1960-ban szakadtak meg a kapcsolatok.
Időskora
Miután mandátuma lejárt, gettysburgi birtokára vonult vissza, ekkor írta meg emlékiratait:
-
1963. Mandate For Change (A megbízás a változásra szól)
-
1965. Waging Peace (Békeviselés)
-
1967. At Ease: Stories I Tell to Friends (Pihenj!: Történetek, melyeket barátaimnak mesélek)
Szívbetegségben hunyt el 1969. március 28-án. A kansasbéli Abilene-ben temették el, ahol ifjúkorát is töltötte.
Rendfokozatai
|
Hadnagy: 1915. június 12.
|
|
Főhadnagy: 1916. július 1.
|
|
Százados: 1917. május 15.
|
|
Őrnagy: 1918. június 17.
|
|
Alezredes: 1918. október 14.
|
|
Állandó jellegű századosi rangra váltották: 1920. június 30.
|
|
Őrnagy: 1920. július 2.
|
|
Alezredes: 1936. július 1.
|
|
Ezredes: 1941. március 11.
|
|
Dandártábornok: 1941. szeptember 29.
|
|
Vezérőrnagy: 1942. március 27.
|
|
Altábornagy: 1942. július 7.
|
|
Tábornok: 1943. február 11.
|
|
A Hadsereg Tábornoka: 1944. december 20.
|
Share with your friends: |